Recenzió

Ezúttal egy recenzióval jelentkezem.
A cikkről amiről írni fogok a Médiakutató című folyóiratban jelent meg még 2002-ben, és korunk egyik legvitatottabb témáját elemzi: "A kiskorúak védelme és a televízió", melyet Szilády Szilvia és Baranyai Eszter írt.

Mielőtt elkezdeném az elemzést, először felsorolnám azokat a részeket, amelyekből a cikk felépül, ezzel is egy rövidebb összefoglalót kínálva arról, hogy miről is lesz szó.

A bevezetőben megtudhatjuk, hogy milyen célból készült az iromány és, hogy visszajelzést adjon mind a szülőknek, mind a műsorszolgáltatóknak.
Nézői szokások és műsorkínálat változás részből megtudhatjuk, hogy a mai világban sajnos nagymértékben a televízió "neveli" a fiatalkorúakat és, hogy mennyire van befolyással rájuk. Itt még megtudhatjuk, hogy a műsorkínálat milyen mértékben tartalmaz erőszakos vagy erőszakot tartalmazó műsorokat.
Szabályozás rész alatt a médiatörvény rendelkezéseit találjuk meg.
A kiskorú védelme rész választ keres arra, hogy kinek a felelőssége lenne a kiskorúak megóvása a televízió okozta káros hatásoktól.
Az ezt követő rész azzal foglalkozik, hogy a megkérdezetteknek mi a véleménye, a médiatörvény által létrehozott jelzésekről és, hogy ez valójában mennyiben változtatott azon, hogy a kiskorúak elkerüljék a korosztályuknak nem ajánlott műsorokat.
A következő rész címe A sugárzási időponton alapuló tartalmi korlátozások. Itt megtudhatjuk, hogy mely időpontokban milyen tartalmú műsorokat lehet/lenne szabad vetíteni és, hogy mi a szülők véleménye ezzel kapcsolatban.
A törvényi szabályozás a kiskorúak védelmével kapcsolatos szülői vélemények utolsó kérdésblokkja a potenciálisan ártalmas műsorszámok sugárzásával kapcsolatos törvényi szabályozás ismeretére, valamint a jelenlegi szabályozás megítélésére vonatkozik.
Az utolsó részben, az összegzésben a cikk írói mondják el saját véleményüket és tapasztalatikat e felméréssel kapcsolatban.

Most pedig térjünk ki a ez egyes részekre picit alaposabban.

Bevezetés:
A cikk az Országos Rádió és Televízió Testület megbízásából2001-ben készült közvélemény-kutatás egy részét dolgozza fel. A szerzők szerint szerint ez az 500 budapesti általános iskolás szüleinek megkérdezésén alapuló kutatás kísérelte meg először a kiskorúakra ártalmas televíziós tartalmakkal kapcsolatos szülői vélemények feltérképezését.
Mint azt tudjuk, amióta megjelentek a kereskedelmi adók Magyarországon, azóta napirendi téma, hogy vajon a vetített műsorok, hogyan és milyen mértékben károsítják a kiskorúak fejlődését. Miért nem tesz ellene senki semmit? Miért megy ez így tovább?
A cikk erre keres választ, miközben próbál rávilágítani a probléma forrására és egyúttal egyfajta üzenetet is küldeni műsorszolgáltatók és a szülők felé.

Nézői szokások és műsorkínálat-változás:

Ebből a fejezetből kiderül, hogy a média és különösen a televízió fokozott térnyerése az elmúlt évtizedekben a magyar népesség körében is világosan megfigyelhető jelenség. Bár a televíziózás már az 1980-as évek közepén is meghatározó helyet foglalt el az otthoni szabadidős tevékenységek között, az 1990-es évek végére a ráfordított idő növekedését tekintve szinte minden egyéb szabadidős tevékenységet maga mögé utasított.
A felmérések alapján kiderül (mely több ország általános iskoláiban készült), hogy a gyerekek majdnem fele több időt tölt TV nézéssel, mint bármilyen más elfoglaltsággal és hogy az akcióhősöket tekintik példaképüknek.

Szabályozás:
Ez a rövid rész arról ír, hogy a médiatörvény milyen szabályozással próbálta a szülők figyelmét felhívni arra, hogy az adott műsor ajánlott e kiskorúak számára. Ez a szabály az a nevezetes jelzés, melyet a műsorszolgáltatók kötelesek a műsor vetítése közben feltüntetni.

kék ▲ – 14 éven aluliaknak nem ajánlott

piros ● – csak 18 éven felülieknek ajánlott

A műsorszolgáltató maga minősíti a műsorszámokat a két kategória szerint. A jelzést az adott műsorszám elején, valamint a megszakító reklámblokkok, illetve műsorelőzetesek után is megjelenteti. Ha a televízió bemondót alkalmaz, a figyelmet szóban is felhívja. Emellett a korhatár alá eső műsorszámoknál a megadott jelzést a műsorújságokban is feltüntetik.

Mint tudjuk azóta már valamelyest változott a szabály.

A kiskorú védelme:
Ebben a részben a cikk arra keres választ, hogy kinek kell megóvnia a gyerekeket. A szülőké vagy a műsorszolgáltatóé a nagyobb felelőség?
A megkérdezettek többsége szerint a szülőé a felelősség elsősorban, hiszen mégiscsak az ő döntésük és rajtuk múlik, hogy a gyerekük mit nézhet meg a TV-ben. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs szükség szabályozásra, de a megkérdezettek szerint a szülői odafigyelést semmilyen szabály nem képes helyettesíteni.
A fejezet további része arra keres választ, hogy a szülők szerint hány éves korig fontos a kiskorúak védelmével kapcsolatos jogi szabályozás a televíziók, illetve a mozik esetében.
Én úgy gondolom, hogy a jelzések és szabályozások igazából nem sokat számítanak a gyerek védelmével kapcsolatban. Szerintem egy korhatár nélküli film lehet ugyanolyan romboló hatással egy gyerek számára, mint például egy 16-os jelzésű film. Habár a kettő között van különbség, mégis nagyrészt attól függ a hatása, hogy hogyan fogja fel a kiskorú. Persze ez nem azt jelenti, hogy a gyerekemmel csupa korhatáros filmet nézetnék, de manapság annyi "szemetet" lehet látni a TV-ben korhatár nélküli jelzéssel.
Amíg képesek vagyunk arra, hogy elmagyarázzuk a gyerekünknek, hogy az egész amit lát nem valódi és kellően figyelünk rá, addig talán nem lehet nagyobb probléma.

A sugárzási időponton alapuló tartalmi korlátozások:
A cikk szerint a műsorszolgáltatók 20 óra előtt nem sugároznak korhatáros műsorszámokat. De van a szülők is így gondolják? Ez a rész erre keres választ.
A szülők meglehetősen magas arányban nem tudtak vagy nem akartak a kérdésre válaszolni. Ezeket a válaszokat leszámítva a hétköznapra vonatkozóan 49 százalékuk állította, hogy 20 óra előtt is láthatóak olyan műsorszámok, amelyek a kiskorúak szempontjából kifogásolhatóak, a hétvégét tekintve pedig ez az arány 53 százalékos volt.
Hogy a szülők szerint hány órától szabadna a kiskorúak számára ártalmas műsorokat vetíteni?
A kiskorúak számára ártalmas műsorszámok optimális időpontját illetően távolról sem egyöntetűek az álláspontok. Bár a megkérdezettek többsége, azaz tízből megközelítőleg négy szülő (38-41 %) mind hétköznapra, mind a hétvégére vonatkozóan a 22 órás kezdési időpontot tartotta megfelelőnek a kiskorúakra már feltehetőleg ártalmas műsorszámok sugárzására, igen jelentős részük (43-33 %) ennél korábbi időpontokat jelölt meg. Ugyanakkor mindössze 14, illetve 22 százalékuk elvárása igazolta vissza a törvényben rögzített 23 órát.

Törvényi szabályozás:
A cikk utolsó része része azt boncolgatja, hogy vajon az embereknek van-e tudomása arról, hogy szabályozzák a televíziós műsorszolgáltatókat azzal kapcsolatban, mikortól sugározhatnak a kiskorú gyermekekre ártalmas műsorszámokat és, hogy elégedettek a jelenlegi szabályozással.
A felmérés szerint a szülők többsége nincs tisztában a szabályozással kapcsolatban vagy félreinformáltak.
Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi szabályozással elégedettek-e, a túlnyomó többség szerint drasztikus változásokra lenne szükség és mindössze csak egy maréknyi ember elégedett a jelenlegi rendszerrel.

Összegzés
A cikk egy összegzéssel zárul mely a felmérés eredményét/tapasztalatát ossza meg velünk.
Két fontos rész emelnék ki innen:
1. "szülők döntő többsége tisztában van azzal, a televíziók műsorkínálatában előforduló erőszak, szexualitás, valamint trágár, durva beszéd a műsorszolgáltatók nézőkért folytatott kiélezett harcának a következménye azért, hogy a kínálatot minél izgalmasabbá, meghökkentőbbé tegyék. Ugyanakkor a kiskorúakra feltételezhetően káros befolyást gyakorló televíziós tartalmak közül egyértelműen az erőszakot ítélték a gyermekek szempontjából a leginkább ártalmasnak, sőt, a probléma nagysága kapcsán a többség annak a véleményének adott hangot, hogy az már társadalmi méreteket öltött."

2. "A műsorszolgáltatók önszabályozásra irányuló törekvései mindenképpen dicséretesek, ugyanakkor hiányzik egy lényeges elem, mégpedig a kritikával élők visszajelzésének lehetősége, miután az önként vállalt korlátok betartását hatósági eszközzel nem lehet biztosítani. A műsorszolgáltató önszabályozásának természetesen helye van a médiaszabályozásban, de működése elsősorban a nyilvánosság kényszerítő erején múlik. Amíg a tévénézők nem kapnak kellő tájékoztatást és felvilágosítást a gyermekek és szülők érdekeit szolgáló jogi rendelkezésekről, illetve a különböző participációs lehetőségekről, továbbra is a felülről jövő jogi lépések jelentik a megoldást számukra."

A véleményem az, hogy a mai világban nem az a legfontosabb, hogy milyen jelzésekkel lássuk el a műsorokat és hogy mikortól lenne szabad ezeket vetíteni. Sokkal inkább probléma az, hogy milyen színvonalú műsorokat látunk manapság a TV-ben és, hogy ezek milyen nézettségi csúcsokat döntenek. Gondoljunk itt csak a "Győzike show-ra". A műsornak nincs mondanivalója és sokszor abszurd dolgokat látunk benne (habár én sosem néztem, csak hallottam ezeket a dolgokat!), mégis évek óta rendkívül magas a nézettsége. De beszélhetnénk itt a "Mónika show"-ról is. Eleinte még tényleg egy értelmes és hasznos talkshownak indult, ám az évek folyamán bugyuta és ostoba lett. Szinte minden adásban primitív és szánalmas emberek verekednek és ők sem tudják, hogy mi célból. Kell ez nekünk? Miért? A válasz talán kiábrándító, de a társadalmunk eldeformálódik. Ez a szórakoztató, az ilyen jellegű műsorokat is igénylik az emberek. Ha a szülőknek és a felnőtteknek ezek a műsorok tetszenek, akkor miért is törődnének azzal, hogy milyen káros műsorokat néznek a gyerekeik. Ez talán az egyik fő probléma jelenleg.
Elég, ha csak megnézünk ma egy híradót, ahol a kőkemény valóságot látjuk...

A cikk linkje: http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_03_osz/08_kiskoruak_vedelme/01.html